Ez a kis elbeszélés a Végzet Ereklyéi alapján készült, írója én (hát kimás?;) olvassátok el, figyeljétek, van-e benne elég lírai cucc :)

Minden más.....

Clary ijedten nyitotta ki a szemét egy szerda reggel, de amint meglátta a mellette fekvő Jace-t, a zaklatottság elillant. A torkában egy gumót érzett, ami lenyelhetetlennek bizonyult, hiszen fojtogatta a sírás.

A nyugodtan fekvő, ártalmatlan fiúra nézett, aki még aludt és minden emlék eszébe jutott. Az, amikor azt hitték testvérek, amikor ha a egymáshoz közel voltak nem bírták elviselni egymást. És ez nem gyűlöletből volt. Ez a szeretet és a tisztelet keveréke. Az, amikor Lilith irányította Jace-t. A fiú meg akarta ölni, de amint Clary beszélt hozzá, újra a lány mellett állt, kiállt érte, és mindent kockáztatott. Még a saját életét is. És a legrosszabb, amikor Sebastian elvitte magával Jace-t. Amikor nem foglalkoztak vele, senkit sem érdekelte, csak ő küzdött reménytelenül, mert úgy érezte, nem tehet semmit.

Egy könnycsepp csordult le Clary arcán - nem bírta ki sírás nélkül. Az összes rossz emlék után már úgy érezte, hogy az ő kapcsolatuk megtörhetetlen. Szipogott amire Jace is felébredt.
- Te sírsz? - kérdezte - De nem kell sírni. Már minden rendben van. Itt vagyunk egymásnak, és minket már senki, de soha senki nem bánthat. - kezét Clary arcához simította.
- Biztos...?
- Biztos. - mondta, és magához ölelte a lány törékeny testét.

 

Vélemény? :D

Oldal: Egy kis elbeszélés
Cassandra Clare: A Végzet Ereklyéi Sorozat - © 2008 - 2024 - vegzetereklyei.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat